Csapatunk fantasztikusan küzdött, 120 perces kupacsatára kényszerítette a sokkal esélyesebbnek tartott Sparta Prahát, de a végén a csehek ünnepelhettek. A mieink hiába voltak két mérkõzésen teljesen egyenrangú ellenfelei a Spartának, a végén a prágaiak ünnepelhettek.
- FTC.hu -
Az elején a házigazdák visszafogottan kezdtek, megpróbáltak kicsalogatni minket a kapunk elõterébõl. László Csaba a mérkõzés elõtt erre készítette fel együttesünket, ezért nem "sétáltunk be a csapdába.
A prágaiak a 30. percben már cseréltek egyik védõjük helyett egy támadó középpályást küldtek be és az utolsó 15 pecben egyértelmû mezõnyfölénybe kerültek, de fegyelmezett, helyenként önfeláldozó védekezésünknek köszönhetõen nem alakítottak ki veszélyes helyzetet. Már úgy tûnt, hogy gól néálkül zárul az elsõ félidõ, amikor a hosszabbításban rendkívül balszerencsés gólt kaptunk. Egy szabadrúgás után a sorfalról Zelenkához pattant a labda, aki 5 méterrõl a léc alá bombázott (1-0).
A második játékrészt ugyanolyan szervezett játékkal kezdtük, mint az elsõt, nem változott a mérkõzés képe. Az 56. percben Vágner nem bírta tovább a mérkõzést, helyére Bajevski állt be, aki a meccs elõtt injekciót kapott a derekába, így tudta idegbecsípõdése ellenére is vállalni a játékot. Beállása után azonnal munkát adott a védõknek, egy remek megkerülõs csellel be is tört a tizenhatoson belülre, ahol Blazek, a Sparta kapusa mentett elõre.
A szünetben combfájdalmakra panaszkodó Gyepes, a második játékrészt hatalmas kötéssel a lábán kezdte el, de a 67. percben õt is le kellett cserélni.
Kezdtünk fáradni, a csehek epdig egyre nagyobb fölénybe kerültek. Már a tizenhatosunk elõl is csak nehezen tudtuk elrúgni a labdát, de hõsiesen tartottuk magunkat, pedig többen is kisebb-nagyobb sérülésekkel játszottak. A 89. percben Kapic úgy esett rá a vállára, hogy nem tudta mozgatni a karját. Légiósunk sérülten még több percig vállalta a játékot, utána azonban a hosszabbítás elõtt õt is le kellett cserélni.
Következett a kétszer 15 perces hosszabbítás, ahol mindkét gárda az utolsó energiáit mozgósította. Az elsõ 15 percet mi kezdtük lendületesebben, több veszélyes lövésünk is volt, de a záró 5 percre ismét beszorultunk. Balognak a lába fájt, Vukmirnak a hasába könyököltek bele, de muszáj volt mindenkinek tovább hajtani, hiszen már nem tudtunk cserélni.
Az utolsó 15 percben a csehek egy utolsó nagy támadást indítottak, egymásután végezték el a szögleteket, de Szûcs több esetben is fantasztikus védésekkel tartotta bennünk a lelket. A 113. percben nem bírtuk tovább. Egy szöglet után Pacanda közeli fejesét Szûcs óriási bravúrral kiütötte, a labda azonban Homola elé pattant, aki közelrõl a hálóba lõtt (2-0). Ezután mégegyszer mindent megpróbáltunk, be is szorítottuk pár percre a cseheket, de nem sikerült betalánunk a kapuba, az utolsó három percben pedig a házigazdák okosan a kapunk elõtt tartották a labdát és a játékidõ leteltéig bedobásokat, illetve szabadrúgásokat harcoltak ki a tizenhatosunk környékén.
A két mérkõzés alapján elmondható, hogy nem a jobb, hanem a szerencsésebb és valamivel nagyobb nemzetközi rutinnal rendelkezõ együttes jutott be a Bajnokok Ligája csoportkörébe